Tromsř, Norvégia


A 2010-es Juhannus (Szent Iván éj, nyárközép) szokás szerint utazással telt. Már rég voltunk a sarkkör felett, ahol ilyenkor éjfélkor is süt a Nap (elvileg). Na nem mintha Helsinkiben nem lenne világos, de azért az északról sütő Nap mégiscsak más. ;) Fjordokat meg még sose láttunk (kivéve az Oslofjordot, de azért az nem igazán számít), így adódott egy norvég tengerparti, sarkkör feletti kiruccanás. Tromsř-re esett a választás (a másik esélyes, Trondheim túl délre volt).
A Norwegian nevetséges áron (~30€) kínálta a Helsinki-Osló jegyeket (persze az Osló-Tromso szakaszon megkereste rajtunk a betevő kerozinravalót), ráadásul így Oslót is sikerült -- kinek ismét, kinek elsőre -- bevenni. Osló a mediterrán Skandinávia. Itt eddig mindig forró idő fogadott (már a lehetőségekhez képest. Helsinkinél például minden esetben sokkal melegebb volt.) Beültünk egy kocsmába harapni valamit és szokni az árakat -- elképesztő, hogy a finneknél van drágább hely is -- majd egy két és fél órás repülés után landoltunk Tromsřben. Leszálláskor egész közel kerültek a havas csúcsok, szép látvány volt!
A reptérről a föld alatti alagútrendszeren keresztül vitt át a városkába a reptéri busz (ami két embernek már összemérhető a taxi árával úgyhogy visszafelé nem is bajlódtunk a busszal). Első nap csak szoktuk a városkát, szép napos és tiszta idő volt. Mivel fáradtak voltunk, nem mentünk fel a hegyre körbenézni. Úgy gondoltuk, hogy milyen szép program lesz másnap. Nem jött be, ez volt az utolsó tiszta nap a hétvégén ;-( A város két végén van Polaria és a Polarmuseet, a modern, élő, interaktív és a hagyományos "tárlatos" északi múzeum. Az elöbbi inkább a jelenlegi sarkvidékkel foglalkozik, míg az utóbbi inkább a hős norvég felfedezőkről szól. A Polaria mellett álldogál egy halászhajó (MS Polstjerna) is az előző század közepéről/végéről, amivel a hős norvég kutatók nagyjából 100 ezer fókát kaptak el. A harmadik, az Egyetemi Múzeum egy kicsit délebre van a városközponttól, csak egy kellemes sétányira. Itt kellett volna kezdenünk, az itteni jeggyel ugyanis a Polaria félárú lett volna. Ide különben azért jöttünk, mert a többi múzeum erősen hanyagolta a tényt, hogy végsősoron Lappföldön járunk. De itt volt egy egész jó kis kiállítás a norvégiában élő sámikról. Sami, Lapp, sőt Finn ugyanazt jelenti. Norvégia legészakibb megyéje Finnmark, hevenyészve fordítva a lappok által lakott erdős vadon. De ezt a finneknek ne mondjuk el ;) A helyi (Mack) sörfőzdében -- kóstolással egybekötött -- gyárlátogatás csak hétfő-csütörtök között van, mi ügyesen péntek-vasárnap voltunk itt (hétfőn délelött már repültünk vissza), ez sajnos kimaradt. De a helyi kocsmák is mérték a jó friss sört, ami egészen más, mint a rég hordóban "érő" fajták.
A borús idő nem is lett volna akkora baj, ha a felhők rendesen az égben tartózkodnak. De itt északon csak párszáz méterre úsztak a vízszinttől, így a libegő teteje a maga 400 akárhány méterével már sajnos a felhőben álldogált. Sebaj, gondoltuk, akkor megnézzük az Artic Catedral-t a híd túloldalán, legalább teszteljük a helyi buszjáratot (ami amúgy nem túl sűrűn, de menetrend szerint jár. Az egész elfogadható árú jegyet a sofőrtől lehet beszerezni). Mivel ott minden nap volt éjféli koncert, úgy gondoltuk, hogy addig nyitva is van. Tévedés, délután bezár... Azért az oldalablakon benézve láttuk, hogy a festett üvegablakok az elején milyen jól néznek ki. Viszont ekkor a szél pont elfújta a felhőket a hegyről, aminek az aljánál álldogáltunk, és amin a libegő is volt! Gyorsan igénybe is vettük a szolgáltatást, hogy végre letekinthessünk a környező fjordra. Odafent még találtunk hófoltokat is, lefényképezkedtünk hát a júniusi télben. A séta és nézelődés után beültünk a csúcson a vendéglátóipari egységbe, ahol egy helyes metálos csajszi szolgált ki minket a pultnál féltucat piercinggel a fejében. Gondoltam, hogy melegítésül egy ír kávé (whiskey+kávé) tökéletes lesz. Erre visszakérdez, hogy az az a dolog amiben erős alkohol van? Mert hogy ő még nincs 21 ezért nem nyúlhat az üveghez. Engem nem engedhet oda, a szakács meg nem hajlandó kijönni a pultkoz. De sört vagy egy kis bort szívesen ad... Szép dolog a diákmunka, de idióta törvények mellett nem sok értelme. Szépen felszerelt bárpult állt a kiscsaj mögött (aki láthatóan már nem egy kis szende szűz volt), amiből senki nem fogyaszthatott. Nem jó a vendéglőnek se, a vendégnek se, de a törvény az törvény. Jól megvédtek engem is meg a kiscsajt is, basszák meg a skandinávok az alkoholos szokásaikat. Csoda hogy isznak mint a gödény, ha egyszer valahol véletlenül hozzájutnak? Ki tudja mikor adódik ismét lehetőség... Na, míg ott ettünk-ittunk, ismét ránkfelhősödött. Tökéletes időzítés. Lefele furcsa érzés volt a libegőben gyakorlatilag fejest ugrani a tejbe (két méternyire már a drótkötelet se lehetett látni), de túléltük ;)
Utolsó nap elcsábultunk egy buszos-hajós kirándulásra. Gyakorlatilag a menetrend szerinti járatokkal egy szép körutat lehetett megtenni. Összefogott a buszos és a kompos társaság és árultak ilyen turistáknak pont megfelelő jegyet. Szóval busszal fel Skjervřy-be (ez a 150/155-ös járat), onnan meg vissza hajóval a fjordokban Tromsřbe. A buszos út is vizes volt, mert a 91-es fôúton két helyen is komp-szakasz betoldás van. Bár az időjárás nem volt a legkellemesebb, azért szép helyeken jártunk. Néha a busz megállt, a szomszédos busz sofőrjével beszélgetett egy kicsit a mi sofőrünk, majd helyet cseréltek. Ez párszor megismétlődött, összesen négy sofőr ült bal elöl. Ebből az egyik csak pár percet, és nem vezetett egy centit sem. Ügyesen még helyben lepasszolt minket (már valahol a vége felé, ahol az E6-osról kellett északnak kanyarodni, volt egy busztalálkozó). Az utolsó szakaszon ismét nekiindult az eső és kaptunk egy kis viharos szelet is. Éreztük, ahogy a buszba itt-ott belekap... Alig hagytuk magunk mögött a 70. szélességi fokot, amikor egy hosszú, magas, keskeny (egysávos) hídon kellett átkelnünk. Na, az izgalmas volt, de szerencsére a szél jó irányból (hátulról) fújt. Kicsit késtünk (menetrend szerint volt vagy 5 perc a busz érkezése és a hajó indulása között) és a hajó sehol sem volt. Kis tanakodás és telefonálgatás után kiderült, hogy a hajó is késik, üljünk csak nyugodtan. Aztán feltűnt a hajó, ami a kikötő szájából hirtelen visszakanyarodott a vízre, és elindult elfelé. Újabb telefonálgatás, majd ellentmondó információk alapján azért kiderült, hogy valami emergency van a vizen. De hogy a hajóról esett be valaki, vagy egy kishajó került bajra (esetleg arról estek a vízbe) nem volt egészen tiszta. Mondjuk nem is volt lényeges, a fontos az, hogy állítólag mindenki megúszta épp bőrrel. Így azért már hajnalban, majdhogynem sötétben ;) értünk vissza Tromsřbe. Visszafelé üldögéltünk a hajó orrában és néztük a hegyeket, városkákat és az esőt meg az alacsony felhőket... Napsütés azért vidámabb lett volna...

Tromsř és Helsinki között megint volt egy pár órás szabadidő Oslóban, ismét gyönyörű meleg napsütéssel. Ezúttal a belvárostól kicsit délre levő területet szemeltük ki. Itt van az új Operaházuk. Tényleg szép, bár napszemüveg nélkül nagyon vakító a fehér kövekből összerakott épület. Elötte a vízen rendes nagy színpad várta az estét, a vízen túl nagy hajók parkoltak, az épületen és épületben meg helyiek és turisták mászkáltak fel-alá vagy üldögéltek a széleken.
Egy fagyi után nagyot sóhajtottunk és felültünk a Flytogetre, amivel kiszáguldottunk a reptérre, és aztán vissza Helsinki...


Oslóban megálltunk nézelődni. Ez a kedves állat az Oslo S (Oslo Sentral) vonatállomás elött álldogál.
Osló központjában is elterjedtek az "élő szobrok". Főleg az egyenmaskarába öltözött cigánymaffia űzte a sportot, de volt néhány ilyen eredeti figura is.
Az Aker Brygge nem sokat változott legutóbbi látogatásom óta.

Illetve mégis, a móló végén az ipari romokat eltakrarították és most építkezés zajlik.
Az öböl túloldalán kis/nagy hajók küzdenek egymással.

Most sikerült, ami múltkor nem: áthajóztunk a FRAM múzeumhoz. Ezzel a hajóval kutattak sarkokat Amundsen-ék és Nansen-ék.
Siugrósánc Osló felett. Valószínüleg Holmenkollen.
Vörös Október csónakház
A FRAM oldalról. Érdekes tojásformája (meg a megerősítések miatt) bírta a jégbefagyást.
A FRAM szemből

Horgonyláncok
Megerősített bordázat
Százéves sílécek
Hibrid hajó. Volt vitorlája is, meg dízelmotorja is. A vitorlákat csak ledöntött kéménnyel lehetett használni.
Kormányszerkezet

Oslói főpolgármesteri hivatal nagyterme. A festmények bármely szocialista országban születhettek volna...
Leszállás Tromsřbe.
Ez már Tromsř. Olyan 65.000 ember él itt
Az első nap még szép idő volt és látszódtak a hegyek.
A főteret macskák őrzik. Pár nappal késöbb itt volt a piac, kicsit zuhogó esőben.

Vízpart
További vízpart. Balra a Polarmuseet, jobbra meg talán valami épülő modern lakóház.
Eredetileg itt akartunk megszállni egy éjszakára (Rica hotel), de már teltház volt. Gyakorlatilag az összes szoba tengerre néző ;)
A környező hegyek. Ne felejtsük el, hogy Június vége van...
Arctic Cathedral, elötte egy kikötő.

Hajók. Itt van ár-apály (nem úgy, mint a finneknél)
Híd. Merthogy Tromsř igazából egy sziget egy fjord közepén.
Persze a parton is folytatódik... A jobb oldali hegyre (Storsteinen, 420méter) egy libegő visz fel.
Víz, hegy, hó, hajó
MÁV raklap. Pedig itt még vasút sincs.

Északi fény-színű mobilantennák
Menetrendszerinti katamarán
Itt még szarabb sörhöz jutni, mint a finneknél. Pedig az se semmi.
A pénztáros nem nyúl pénzhez. Bedobálod a lovettát, alul meg kicsörög a visszajáró. Vagy fizetsz kártyával.
A helyi sörfőzde (Mack) bejárata

Polaria Múzeum. Egy jópofa kiállítás, interaktív izé, és még fókáik is vannak. De az akváriumában (ami alatt át lehet sétálni üvegalagútban) a fókákon kívűl más is lakik.
A Polaria mellett volt egy halászhajó bedobozolva és kiállítva. Csak éppen be volt zárva...
A víz viszonylag tiszta, átlátszó
A sziget belsejét egy egész földalatti alagútrendszer foglalja el. Kereszteződésekkel, körforgalmakkal, parkolókkal. Mind bent a hegyben.
Vitorlások, hegy, hó

Arra a pár napra már nem rakják el. Jó néhány erkélyen is láttunk hódeszkákat meg síléceket. Minek levinni a pincébe arra az egy hómentes hétre ;)
Templomtorony, hó, hegy
A könyvtár melletti bringaparkoló. Egyszerű és funkcionális
Porta és posta
A vevőfej felett hóvédő tetőcske. ;) Felhívnám a figyelmet a tányér színére is. Magyarországon valószínüleg leolvadna a sötét színű parabola.

Fókashow a Poláriában
Ezek a hölgyek gyakorlatilag újszülöttként kerültek ide...
...még 2003-ban és itt nőttek fel.
Igazából nem valami show-t csinálnak...
...csak naponta megnézik, megvizsgálják, és egyúttal meg is etetik őket

Olyan 400 kiló körül vannak
Nyisd ki a szád
Elfogyott a hal
Ralloú tenger alatt
A Polar múzeum egyik szobájában egy "sarki" kunyhót is felállítottak.

Tromsři faházak
Ez már a Tromsř Egyetemi Múzeum parkjában egy sámi ház (gamme) -- egy fél óra sétányira a belvárostól délre.
Nem minden lapp (sami, sapme) élt nomád életet, jónéhányan letelepedtek a part mentén...
...és házaik is stabilabbak voltak, mint a számi nomád sátrak.
Végre kitisztult az idő, feltornáztuk magunkat a hegyre.

Odafent hófoltokkal játszottunk...
...mindketten
Néha ennél azért messzebb is el lehetett látni.
Aztán elmentünk kicsit északnak fjordot nézni.
Odafele busszal haladtunk. A hegyekből csorgott az olvadékvíz rendesen.

Persze a buszút se telt el víz nélkül,...
...kétszer is kompra szálltunk buszostul.
Sajnos a Nap csak az első nap sütött,
...azóta csak a felhőket láttuk és az esőt éreztük
Pedig az Éjféli Napért jöttünk

A második komp éppen nyitja kifelé a száját
Északi városka
Ellenkomp
Ez az egysávos és jó magas híd a 70. foknál van. Itt már erős, viharos szél dobálta a buszt. Szerencsére csak a híd elötti szerpentinen, a hídon pont jó irányból fújt és fent maradtunk...
Visszafelé hajóval kellett volna mennünk, de az csak nem érkezett meg. Aztán amikor megjött, hirtelen visszafordult a kikötő szájából. Valakit menteni kellett az öbölben...

A visszahajó. Arról a madzagról hiányzik valami
Búcsú a kikötőtől
Ezzel mentettek, most hogy kiálltunk a kikötőből,...
...visszaemelték a mentőhajót a helyére.
Nem volt azért egyszerű, fújt a szél rendesen. Miután kiszállt a kétfős legénység...

...már csak vissza kellett billenteni a darut
Ezen a hajón mi csak pár órát utaztunk, de voltak, akik már a második hetüknél(!) tartottak. Nem csoda, hogy előkerült a passziánsz.
Útban Tromsř felé
A tromsři híd. Márhogy az egyik, a sziget túloldalán ott az ikertestvére
Ez már hazafelé. Megint megálltunk pár órára Oslóban. Itt az új Operaház elötti viziszínpad

Az új operaház egész érdekes. Fel lehet sétálni a tetejére...
...a különleges formája miatt
Fönt, lent vagy oldalt?
Operaház, ruhatár
Belülről is érdekes formák és fények

Osló-Helsinki járat. Szóval itt nem mentőmellény van az ülés alatt, hanem az üléspárnába lehet kapaszkodni vízreszállt túlélés esetén.



Vissza a tartalomjegyzékhez

Emilcím: cstom kukac citromail.hu
© Csákány Tamás