Vízbõl a sivatagba 1

(elõzmény << Massadától Eilatig)

Ma sajnos nem volt kibutzos jellegû reggeli, csak egy kevés müzli, lekvár és csokikrém.

Reggeli után elmentünk snorkelezni [a különösen hideg (a finn öböl júliusra se melegszik így fel) Vörös tengerbe].

Vízbõl kifelé jövet a parton megláttunk néhány partravetett korallt (elhalt korallok mészvázát), amibõl gyorsan össze is gyûjtöttünk jópár darabot olyan címen, hogy az otthoni ismerõsök majd nagyon hálásak lesznek majd, ha mindenféle sivatagi kavics és holt-tengeri sókristály helyett ilyeneket viszünk majd nekik ajándékba. Azon túl pedig egy átlag nappalit is feldob az ilyesmi, fõleg, hogy vasárnap délutánonként olyan kellemesen lehet majd visszagondolni arra a régi szép vörös tengeri snorkelezésre [ezt hogy híjják magyarul? Amikor az ember úszkál a vízben maszkkal és pipával, de nincs rajta búvárszerkó, tehát nem búvárkodik. A "vizipipázást" már ellõtték másra. ]
Visszataxiztunk a tegnap esti swarmáshoz. A taxis figyelmeztetett, hogy a korallgyûjtés a rendõrség és határõrség szemében egy sokkal kevésbé vicces dolog, mint ahogy az nekünk tûnik, ezért ebéd után fájó szívvel a szálllodánkba vezetõ út menti bokrokban hagytuk a korallokat…

A szállodánkból felvettük a hátizsákjainkat, letaxiztunk a Ytzhak Rabin / Wadi Araba határátkelõhöz, majd átsétáltunk(!) Jordániába. Az átkelõnél igyekeztünk kellõ tisztelettel nézegetni Abdullah király képét, ami a jelek szerrint sikerült is, mert még a tavalyi 45 dolláros beugrót sem kellett kifizessük (bezzeg az izraeli oldalon ki kellett fizessük a 98.5 sékel kilépési illetéket!).

…A kaland Jordániában folytatódik.